Nehéz időkben az ember gyakran eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha egy igazán szép összeg kerülne a bankszámlájára.

Én is gyakorta álmodozom erről, többek közt azért, hátha a pozitív gondolatok vonzása okán a dolog mielőbb megtörténik.

Ugyebár az embert nem szabad, hogy felkészületlenül érje a szerencse, tehát fel kell vázolni a pontos terveket.

1.) Ha pár százezer forint lenne a nyereményem, azt rezsire és hitelekre költeném. És vennék magamnak még egy táskát, mert egy jó táska mindig feldobja az ember napját, a férjem pedig egy új vonatot kapna a terepasztalára.

2.) Ha több millió forint lenne a nyeremény, akkor először az 1. pontot valósítanám meg, táskástul, vonatostul, a maradékból pedig férjem és szüleim részesülnének.

3.) Ha sok-sok millió forintnak örülhetnék, akkor az 1. és 2. pont után megkeresném a volt főnökömet, aki jó ember, és remek üzletember, és tanácsot kérnék tőle, hogy mi a frászt kezdjek a pénzzel. 

Mert a sok milliós vagyonnak lenne egy része, amelyet jótékonysági céllal fektetnék be, mégpedig vagy csinálnék egy kutya-menhelyet, vagy pedig pár meglévőbe társulnék, azokat felújíttatnám, ellátnám jó minőségű étellel, szeretettel, simogatással, orvosi ellátással. Tudom, hogy vannak beteg gyerekek, felnőttek, szegények, stb., de bocs, én kutyákkal szeretnék foglalkozni....

De hát élni is kell valamiből, és ezért kellene a főnök tanácsa, hogy mibe fektessem a pénzt, ami havi bevételt hozna a következő 30-40 évre.

Bár bizonyítani nem tudom, de bizton érzem, hogy nem lennék adócsaló, nem herdálnám el a vagyont, nem vennék belőle egy üveg italt sem, nem vásárolnék 8 autót, 12 házat, és nem járnék térdig aranyban, bokáig Gucci-ban.

Nem mennék el világ-körüli útra, viszont kényelmesen pihennék a párommal egy jó szállodában Pécsen. Lenne egy klassz terepjáróm, amivel eldugott magyar utakon, és horvát szerpentineken tudnánk mászkálni, és csodálnám az Adriát, Salzburgot, Erdélyt, és mindazt, ami autóval elérhető, merthogy nem vagyok madár, és repülni nem szeretek.

Nem lenne 3 szintes házam, mert ketten élünk együtt, plusz 4 kutya. Nem vennék 4 milliónál drágább autót, mert az autót használom, megcirógatja egy ág, összeugrálják a kutyák, lefossa egy galamb, megeszek benne egy jó szendvicset, szóval olyan kellene, ami bírja a strapát.

Nem lennék tele drága ékszerekkel, mert hova venném fel őket? Pont úgy nem járnék puccos partykra, mint eddig, nem én nyitnám meg az Operabált, szóval moziba, kirándulni, meg barátokkal találkozni épp úgy megfelel a 10.000,-Ft-os óra és az igényes bizsu is.

S hogy mire költenék magamat illetően? Talán megoperáltatnám a szememet, hogy élesen lássak, mint a sas. Vennék néhány minőségi kozmetikai kencét, hogy a bőröm továbbra is szép maradjon. És keresnék egy remek varrónőt, aki pont az alakomra passzoló ruhákat készít.

A többi mind menne a családra, és a barátokra. Az IGAZ barátokra, akiknek egy hitel kifizetésével tudnék leginkább segíteni. Nincsenek olyan barátaim, hála az égnek, akik vad bulikra tartanának igényt.

Szóval a tervem meg van, most már csak Fortunán múlik a többi....